Egy új, nagyszabású skóciai tanulmány döntő betekintést nyújt az opioidfüggőséggel kapcsolatos öngyilkossági kockázatokba, és rávilágít az opioid-agonista terápia (OAT) életmentő potenciáljára. A kutatók 2011 és 2020 között több mint 46 000 olyan személy adatait elemezték, akik legalább egyszer kaptak metadon- vagy buprenorfinalapú kezelést. Eredményeik azt mutatják, hogy az OAT-kezelésben részesülőknél jelentősen alacsonyabb az öngyilkossági arány, ami kiemeli a kezeléshez való folyamatos hozzáférés fontosságát Skócia egyre súlyosbodó kábítószer okozta halálozási válsága közepette.
A Rosalyn Fraser és Andrew McAuley, a Glasgow Caledonian University munkatársai által vezetett csoport által végzett tanulmány megállapította, hogy az öngyilkossági arány az opioidfüggő emberek körében továbbra is hétszer magasabb, mint az általános lakosság körében. A kezelés mégis érezhető különbséget eredményezett: az aktívan OAT-kezelésben részesülő személyek háromszor kisebb valószínűséggel haltak meg öngyilkosság következtében, mint azok, akik abbahagyták a kezelést. Figyelemre méltó, hogy ez a védőhatás annak ellenére fennmaradt, hogy ugyanebben az időszakban a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek száma megugrott.
A kutatás még nagyobb jelentőséget kap Skócia súlyosbodó drogválsága miatt. Az országban az elmúlt évtizedben több mint kétszeresére nőtt a kábítószerrel összefüggő halálesetek száma, és az országban az opioidok okozta halálesetek aránya az egyik legmagasabb a világon. A tanulmány azonban megfigyelte, hogy miközben a kábítószerrel összefüggő halálesetek száma eszkalálódott, az öngyilkossági arányok az opioidot használók körében az OAT-on folyamatosan csökkentek. Ez arra utal, hogy a kezelési programok nemcsak a túladagolás kockázatát mérséklik, hanem a mentális egészségi állapot javulásában is kritikus szerepet játszanak.
Az OAT-t, amely jellemzően olyan gyógyszereket foglal magában, mint a metadon vagy a buprenorfin, az Egészségügyi Világszervezet az opioidfüggőség alapvető beavatkozásaként ismeri el. A kezelés az elvonási tünetek csökkentésével és a sóvárgás megfékezésével stabilizálja az egyéneket, ami a kutatók szerint csökkentheti a pszichológiai szorongást és elősegítheti a stabilitás érzését. Ezenkívül az OAT-programokba való bekapcsolódás kaput kínál az embereknek más kritikus támogató szolgáltatásokhoz, például a mentális egészségügyi ellátáshoz és az ártalomcsökkentő beavatkozásokhoz.
A kohorszban összesen 575 halálesetet azonosítottak öngyilkosságként, ami a vizsgált populáció 1,2%-át teszi ki. Az öngyilkossági arányok különösen magasak voltak azokban az időszakokban, amikor az egyének nem vettek részt OAT-kezelésben, és elérték az 1000 személyévre jutó 3,98-at. Ehhez képest az arány jelentősen alacsonyabb volt, 1,14/1000 személyévre vetítve az OAT-ot aktívan kapó személyek körében. Ezek a tendenciák még az olyan tényezők, mint a nem, az életkor és a már meglévő mentális egészségi állapotok ellenőrzése után is következetesek maradtak.
Érdekes módon a tanulmány az öngyilkossági arányok időbeli csökkenését is dokumentálta: a nyers öngyilkossági halálozási arány a 2011-12-es 2,57 per 1000 személyévről 2019-20-ra 1,48 per 1000 személyévre csökkent. Ez a csökkenés ellentétben áll a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek számának növekedésével, ami azt jelzi, hogy az OAT kritikus beavatkozásként szolgálhat a mentális egészséggel kapcsolatos halálesetek megfékezésében, még a kábítószer-járvány súlyosbodása mellett is.
A demográfiai bontásból kiderül, hogy a résztvevők kétharmada férfi volt, és közel fele 35 évnél fiatalabb volt a vizsgálat kezdetén. A kohorsz túlnyomó többsége Skócia társadalmi-gazdasági szempontból leghátrányosabb helyzetű területeiről származott, ami összhangban van azzal a szélesebb körű felfogással, hogy a hátrányos helyzet a kábítószer-használat és az öngyilkosság egyik fő mozgatórugója.
Az OAT pozitív hatása ellenére a tanulmány szerzői figyelmeztetnek arra, hogy a kezelés előtt továbbra is akadályok állnak. A terápia abbahagyása - akár személyes, rendszerszintű vagy gazdasági okok miatt - kiszolgáltatottá teszi az egyéneket. Korábbi tanulmányok dokumentálták, hogy az OAT abbahagyását követő első néhány hét különösen veszélyes, mivel az öngyilkosság és a túladagolás kockázata ebben az időszakban a legmagasabb. Az eredmények hangsúlyozzák a folyamatos támogatás szükségességét annak biztosítása érdekében, hogy az egyének továbbra is részt vegyenek a kezelésben.
A kutatók elismerik munkájuk bizonyos korlátait, például az öngyilkosságok osztályozásának esetleges pontatlanságát és a kezeléshez való pontos ragaszkodás mérésének kihívásait. Hangsúlyozzák azonban, hogy az általános bizonyítékok határozottan alátámasztják az OAT szerepét az öngyilkossági kockázat csökkentésében.
A tanulmány következtetései fontos tanulságokkal szolgálnak a politikai döntéshozók számára. Mivel Skócia az opioidhalálozás okozta közegészségügyi vészhelyzettel küzd, kulcsfontosságú lesz az OAT-programok kiterjesztése és a tartós elkötelezettséget gátló akadályok kezelése. Emellett célzott öngyilkosság-megelőzési erőfeszítésekre van szükség az opioidfüggőségben szenvedő egyének esetében, különösen azoknál, akiknek a kórtörténetében szerepel önkárosítás vagy mentális betegség.
Ez a kutatás erőteljesen emlékeztet arra, hogy az opioid-agonista terápia több, mint a túladagolás megelőzésének eszköze, hanem mentőövként is szolgál az öngyilkosság veszélyének kitettek számára. Mivel a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek száma továbbra is emelkedik, az OAT-hoz és más támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása továbbra is kritikus stratégia marad mind az életek, mind a mentális jólét védelmében Skóciában és azon túl.
A teljes tanulmányt ezen a linken érheti el: https://doi.org/10.1111/add.16680 (clearnet).
Ha érdeklik az ilyen jellegű publikációk, kérjük, reagáljon és hagyjon megjegyzéseket. Ez egy jel lesz számomra a folytatáshoz.