A rilmazafon és az alprazolam mindkettő benzodiazepinszerű vegyület, amelyeket nyugtató és szorongásoldó hatásuk miatt használnak, de farmakológiai tulajdonságaikban és adagolásukban különböznek.
A rilmazafon tipikus adagja körülbelül 1-2 mg alvás előtt. Mivel Japánban elsősorban hipnotikus szerként használják, adagolása tükrözi az alvássegítő célját, és viszonylag alacsony dózisokat alkalmaznak egyes anxiolitikus benzodiazepinekhez képest.
Szorongás esetén az alprazolamot általában napi háromszor 0,25-0,5 mg-os adagolásban adják, bár súlyos esetekben osztott adagokban akár napi 4 mg-ig is emelkedhet. Pánikbetegség esetén nagyobb adagok (akár 10 mg/nap) is felírhatók.
Az alprazolam jelentősen hatásosabb szorongásoldóként, mint a rilmazafon. Az alprazolam szorongásoldó hatása a rilmazafonhoz képest alacsonyabb dózisokban erősebb és kifejezettebb lehet.
A rilmazafon felhasználása specializáltabb, elsősorban alvászavarokban, míg az alprazolámot széles körben alkalmazzák szorongásos és pánikbetegségekben, így tipikus adagolásuk és alkalmazásuk meglehetősen eltérő.
A rilmazafon és az alprazolam között nincs egyenes egyenértékűség a különböző célok és potenciák miatt. Általánosságban azonban 1 mg rilmazafon hatása lazán összehasonlítható körülbelül 0,125-0,25 mg alprazolámmal, bár ez egy durva becslés, és az egyéni anyagcserétől függően nagymértékben változhat.
