A *CMAJ* című szaklapban nemrégiben közzétett populációs alapú kohorszvizsgálat kritikus betekintést engedett azokba a veszélyekbe, amelyekkel a kórházakat az orvosi kezelés befejezése előtt elhagyó betegek szembesülnek.
A tanulmányt a kanadai Brit Kolumbiában végezték, és a 2015 és 2019 között több mint 189 000 kórházi felvétel adminisztratív egészségügyi adatait használta fel. Kifejezetten azokat a betegeket vizsgálta, akik idő előtt hagyták el a kórházat, és azokat az eredményeket, amelyekkel a távozásukat követő 30 napban szembesültek. Nevezetesen, a tanulmány megállapította, hogy a túladagolás kockázata jelentősen magasabb volt azok körében, akik a kezelés befejezése előtt távoztak.
Az elemzett kórházi felvételek közül 6440 beteg (3,4%) távozott az orvos által javasolt elbocsátás előtt. Ezen betegek közül 183 betegnél fordult elő túladagolás az első 30 napon belül - tízszer annyi, mint azoknál, akiket az orvos által javasolt módon bocsátottak el. A tanulmány szoros összefüggést talált a BMA elbocsátás és a halálos vagy nem halálos kábítószer-túladagolás között, a korrigált kockázati arány 58%-kal magasabb túladagolási kockázatot jelzett az orvosi tanácsot követő betegekhez képest.
Az okok, amiért a betegek a kórház korai elhagyása mellett döntöttek, különbözőek voltak, beleértve a nem megfelelően kezelt fájdalmat, a rosszul kezelt opioidmegvonási tüneteket és a pszichológiai stresszt. Ezek a tényezők - különösen azoknál a betegeknél, akiknek korábban már volt kábítószer-használati rendellenességük - ahhoz vezethetnek, hogy visszaesnek a kábítószer-használatba, ami növeli a túladagolásra való veszélyeztetettségüket. A tanulmány rávilágít az orvosi környezetben történő kábítószer-használat kezelésének összetettségére és a kórházak előtt álló kihívásokra, amelyekkel a betegek kezelésének befejezése során szembesülnek.
A tanulmány megállapításai továbbá arra utalnak, hogy a BMA-ból való elbocsátás gyakran a mögöttes szociális problémák - például a hajléktalanság és a mentális egészségi állapot - jele, amelyek súlyosbítják az orvosi kockázatokat. A korán távozó betegek gyakran voltak fiatalabbak, férfiak, és gyakrabban fordultak elő náluk pszichiátriai és kábítószer-használati zavarok. A kutatás azt sugallja, hogy az opioid agonista terápiához (OAT) való hozzáférés vagy az elvonáskezelés megszakadása a hosszabb kórházi tartózkodás során csökkentheti a kábítószer-toleranciát, ami súlyosbítja a túladagolás kockázatát, amikor a betegek távozásuk után újra elkezdik a kábítószer-használatot.
A szerzők azonnali javításokat sürgetnek a BMA-ból való elbocsátás kockázatának kitett betegek kórházi ellátásában, különösen a kábítószer-használati rendellenességben szenvedők esetében. A javasolt beavatkozások közé tartozik az OAT-hoz való hozzáférés biztosítása a kórházi kezelés alatt, a fájdalom és az elvonás jobb kezelése, valamint a kulturálisan biztonságos orvosi ellátás biztosítása a gyakran idő előtti elbocsátásokhoz vezető stigma minimalizálása érdekében.
A hazabocsátás utáni kockázatok csökkentése érdekében a tanulmány számos stratégiát javasol, például az otthonról elvihető naloxon-készletek biztosítását, a hazabocsátás utáni nyomon követés javítását és a felügyelt fogyasztási szolgáltatásokhoz való hozzáférés bővítését. A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak az elbocsátás utáni felvilágosításra van szükségük, hogy csökkentsék a túladagolás előfordulását ebben a veszélyeztetett populációban.
A tanulmány megállapításai különösen időszerűek, mivel Brit Kolumbia továbbra is küzd a túladagolási válsággal, amelyet a fentanil elterjedtsége súlyosbít az illegális kábítószerpiacon. Azzal, hogy a BMA-ból való elbocsátást a túladagolás egyik fő kockázati tényezőjeként azonosította, ez a kutatás kulcsfontosságú adatokat szolgáltat a célzott beavatkozások kidolgozásához, hogy megvédjék azokat a betegeket, akik egyébként röviddel a kórház elhagyása után életveszélyes következményekkel szembesülnének.
Ez a tanulmány felhívásként szolgál az egészségügyi ellátórendszerek számára, hogy finomítsák az elbocsátási politikákat, és nyújtsanak átfogóbb támogatást a kábítószer-használattal és az egészséget befolyásoló egyéb társadalmi tényezőkkel küzdő betegeknek.
A teljes tanulmány itt érhető el (clearnet).